Felnőttkori körömrágás

A körömrágás sajnos elég népbetegségnek számít. Általában gyerekkorban kezdődik és elég sokan megtartják idős felnőttkorukra is. A körömrágás egyértelműen pszichés tényezőkön alapszik. Bár egy fiatal gyermek szívesen rág meg bármilyen tárgyat (ceruzavég, tálka, radírgumi) a fogzási időszakban később mégis a feszültség, félelem, stressz, felnőttek közötti konfliktusok, ijesztő mesefilmek, szorongás, szeretetlenség, sötétség,  állandó ordibálás hatására állandósul.

A kamaszkorra vagy felnőttkorra megmaradó körömrágás szinte minden esetben lelki tényezőkre vezethető vissza. A felnőttkori körömrágás valamilyen belső agresszió és külvilággal szembeni konfliktushelyzet megnyilvánulása. Egy állandó stressz illetve félelem lesz úrrá az egyénen illetve van egy vélt vagy valós sérelme amit nem tud valamilyen okból kifejezni és egy belső agresszió alakul ki amit a körömrágásban manifesztál. Ott vezeti le a feszültséget. Ez az agresszió lehet düh, harag vagy éppen gyűlölet amit nem akar vagy éppen nem mer a másik emberre kivetíteni ezért inkább magába fojtja és a körmét rágja.

A férfiak szokták viccesen mondani a hosszú körmű nőkre, hogy olyan vagy mint egy karvaly amire egy aranyos fogvicsorítás és a körmök behúzása és támadó állásba való helyezése a válasz. Igen bizony, a köröm az evolúciós fejlődésben az erőszaknak a visszamaradt eszköze. Ma már nem elfogadható az érzelemkitörés, a düh, a szétkarmolom az arcodat állapot így elvesztette szerepét. Marad a levágása illetve rosszabb esetben a lerágása.

Felnőttkorban a körömrágás mindenképp arra utal, hogy valami nincs rendben az életünkben. Valahol van egy feszültség vagy probléma góc amit meg kell oldanunk. A körömrágást okozó feszültséget nemcsak egy külső személy okozhatja (általában közvetlen családtag, főnők, stb.) hanem belső gyengeségünk, bűntudatunk is. Az önmarcangolás egy tipikus tünete. Mivel a körömrágás fájdalommal is jár ezért a fájdalom okozásával kvázi bünteti is magát a saját gyávasága, gyengesége, tesze-toszaságával kapcsolatban.

Fontos, hogy ki merjünk állni saját érdekeinkért és ne önmarcangolásba, tépelődésbe kezdjünk.

Merkel kancellár asszonyra is nagyon nagy nyomás nehezedhet, ha ennyire csúnyán rágja a körmeit. Pedig ő aztán tudja, hogy minden rezdülését ezer szem figyeli folyamatosan és mégsem tudja lekezelni a belső feszültségeit. Valóban nagy teher nehezedik rá, mert a kétpólusú világ között próbál hidat verni és a békét megőrizni, de ettől még be kellene látnia, hogy mint ember ha megtett mindent a jó érdekében akkor a többi már nem rajta múlik. Ami pedig nem rajtunk múlik minek idegeskedni? Hiszen attól még nem lesz jobb.

A körömrágóknak fel kell tenniük magukban a kérdést, hogy mi is idézi elő ezt a feszültég állapotot? Meg kell keresni az agresszió, félelem, bűntudat, bátortalanság, okát. Meg kell kérdeznie önmagától, hogy szereti-e eléggé önmagát? Mert aki eléggé szereti önmagát az nem fog felesleges szenvedésekbe belemenni. Nagyon sokan rájövünk, hogy legtöbbször az indokolatlan félelem mennyi stresszhelyzetet szül az életünkben és mennyi értékes percet, órát, napot vagy éppen éveket töltöttünk rettegésben. Akik ebben éppen benne vannak, tegyék félre félelmeiket. Merjenek változtatni és boldogabb életet élni.

 Jogunk van boldogan élni.