Nyugtalan lábak szindróma

Ezt a jelenséget szokták még RLS (Restless Legs Syndrome) vagy Periodikus Lábmozgási Zavarnak PLMD (Periodic Leg Movement Disorder) is nevezni.

A lényege abban rejlik, hogy bizonyos időszakokban erőteljes késztetést érez a beteg, hogy mozgassa a lábát. Nem csak az alsó végtagra korlátózódik ez a betegség de valami oknál kifolyólag a felső végtagok estében ritkábban fordul elő. Az európai lakosság körében meglepően nagy számban találkozunk a kényszeres lábmozgatás tüneteivel, kb. 10-15%-os az előfordulási aránya. Nagyon enyhe eltolódás van a női nem felé, de inkább azt lehet kijelenteni, hogy 50-50%-os az előfordulás a nemek tekintetében.

Érdekes módon elsősorban az esti-éjszakai órákban (18 órától) jellemzőbb a tünet és akkor is főleg fekvő helyzetben. Ilyenkor egy ellenállhatatlan mozgáskényszer jelentkezik a lábakban. Általában a mozgáskényszert még kíséri egy kellemetlen „fonákérzet” is. Pl. zsibbadás, bizsergés, feszülés, remegés, hideg láb, vagy éppen nehezen leírható „furcsa” érzés. De van olyan eset is amikor nincs különösebb kellemetlen kísérő érzés. Mozgás, fizikai aktivitás idején viszont szinte teljesen elmúlnak ezek a tünetek.

A nyugtalan lábak több tekintetben is terhelik a szervezetet. A legsúlyosabb következménye a kényszerű lábmozgatásnak, hogy nem tudja egyben végigaludni az éjszakát. Van eset, hogy 10-15-is felébred illetve felszínes az alvás. Ez azért nagyon rossz, mert krónikus fáradtságérzet alakul ki és napközben még az egyszerű feladatok elvégzése is nehézségekbe ütközik. Ezen felül kialakul egy pszichés leterheltség ami egy idő után depresszióval is társul.

Jellemzően 40 éves életkortól alakul ki, de a gyerekeknél is megfigyelt jelenség amit sokszor csak lazán hiperaktivitásnak bélyegeznek. Fiatalabb kórban inkább lehet családi halmozódásról beszélni, de idős korban inkább máshol kell keresni a kiváltó okot.

Több oka is lehet ennek a a központi és a környéki idegrendszer összetett, az

alvás ébrenlét szabályozásával szorosan összefüggő diszfunkcióján alapuló szenzomotoros zavarnak.

Több ok is kiválthatja a nyugtalan lábak szindrómát. Az egyik a vashiány ami azt jelenti, hogy a szervezetben kevesebb a vasszérum mint 50 mikrogram/l. Ez egy elég általános ok és sok esetben a vasszint megemelésével megszűnik a probléma. 

Ebben az estben a hiányzó vasat pótolhatjuk a húsban lévő „hem vas” illetve a növényekben lévő „nem hem vas” elemekkel. Annyit illik még tudni, hogy a növényi vasakat nehezebben tudja a szervezet felhasználni mint az állati eredetű vasat. A C-vitamin illetve a B vitaminok segítik a vas felszívódását, tehát mindenképp érdemes egyszerre fogyasztani ezen elemeket tartalmazó ételeket. A teljesség igénye nélkül az alábbi ételek tartalmaznak jelentős mennyiségű vasat: mák, búzakorpa, búzacsira, különböző állati májak, napraforgó, mandula, tojás sárga, barna rizs, szilva, ribizli, cékla, vargánya, tökmag, mogyoró, bab, sárgabarack, lencse, dió, körte, petrezselyemzöld, stb. Arra viszont vigyázni kell, hogy túlzott se legyen a vasbevitelünk, mert annak is lehetnek súlyos következményei. A vas nem ürül ki a szervezetünkből úgy mint a C-vitamin, hanem raktározódik. Ráadásul a férfiaknak kisebb a vasszükségletük mint a nőknek. Ez csak azért van, mert a nők jelentős vasat veszítenek a menstruációs vérzések során. A férfiak esetében napi 10-15 mg/nap, míg a nők esetében lehet akár 20-30mg/nap is a vasbevitel. A vérünk vasszintjét egy egyszerű laborlelettel meg tudjuk vizsgálni. Fontos, hogy a vasszintünk helyesen be legyen állítva, mert nem csak a kényszerű lábmozgásra van hatással hanem a vérszegénységre, fáradékonyság, gyengeség, aluszékonyság, fejfájás, levertség, szívtáji fájdalmak, gyomor és bélpanaszok, stb.esetében is.

A kényszerű lábmozgás kialakulhat a vashiánytól függetlenül is, pl: szülés, krónikus vesebetegségtől, diabetesz, rheumatoid arthritisz, B12 hiány, vérzéses anaemia, gyógyszerek, antidepresszánsok, rheumatoid arthritishez társuló neuropátia, amyloid neuropátia, örökletes szenzoros és autonóm  neuropátia, Fabry betegség, Tangier betegség, Charcot-Marie-Tooth betegség, krónikus myelopathiák, alagút szindrómák, stb.

A gyógyítás mindenképp több lépcsős. Először is meg kell keresni a kiváltó okot szakamber(ek) segítségével és utána célzottan beavatkozni. Akár neurológus szakembert illetve alvászavarokra specializálódott szakembert is érdemes felkeresni. Nagyon fontos a megfelelő táplálkozás, diéta illetve bizonyos szerek azonnali elhagyása: alkohol, fekete-zöld tea, nikotin, koffein, tartósítószerek, stb. Gyógyszeres kezelés is szóba jöhet, mint a dopaminerg szerek, ópiátok, benzodiazepinek és antiepileptikumok. De ezen esetekben mindenképp megfelelő szakember orvossal kell konzultálni.

Egy kis egyszerű tornagyakorlat is segíthet a tünetek mérséklésében. Álljunk meg egy ajtófélfánál, támaszkodjunk meg a kezünkkel benne és emelkedjünk spicrre (lábújhegyre) majd ereszkedjünk vissza a sarkunkra. Ezt 20-30-szor tegyük meg alkalmanként és napjában több sorozatot is megtehetünk. Ha egy irodában vagy más ülőmunkát végző helyen dolgozunk és nincs lehetőségünk elhagyni a széket akkor ülve is megtehetjük hogy így emelgetjük a sarkunkat. 

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelések külön-külön vagy együttes hatására a tünetek megszűnnek, tehát nem kell feltétlenül tovább szenvedni a kényszerű lábmozgatási szindrómában.