Picur és a tacskóbénulás

Elmesélem nektek a 2014-es esztendő tacskóbénulásos kutyás eseményét, hátha tudtok okulni belőle…

Van egy nagyon aranyos Picur névre hallgató 6 éves lány tacskó kutyánk. Egy igazi eleven, szabad, kerti kutya. Mindenkinek, de főleg a lányom kis kedvence.  Télen-nyáron kint szaladgál a nagy kertben. Hallottunk mi is a tacskóbénulásról, de eszünk ágába sem jutott, hogy minket is utolérhet ez a probléma. A kutyus csak úgy repülte át lépcsőfokokat. Mert azért azok vannak, mivel domboldalon lakunk. Pincébe, padlásra, műhelybe, mézet pergetni, autót mosni elmenni nélküle nem lehetett. Neki mindenhol ott kellett lennie.

Aztán valamelyik nyárvégi napon lementem a pincébe valamiért, feljöttem és leültem az íróasztalhoz dolgozni. Jó idő volt, ajtó tárva-nyitva. Egyszer csak érzem a szemem sarkából, hogy a kutya bent van a szobában mögöttem. Gyakran csinálja ezt a lopakodó üzemmódot, hogy besurranjon a házba. Még nevettem is magamban, hogy észrevettem. De aztán valahogy megéreztem valamit…. Hátrafordultam és ránéztem. Ült! Szótlanul és könyörgött a szeme. Nem értettem! Gondolkodtam, hogy milyen zsiványságot okozott, amiért most ezt a merev engesztelő tekintetet löveli felém. Kimentem körbenéztem a kertben, sem egér, sem megnyúzott macska, sem összetört virág és a fekhelye is egyben. Na mondom mindegy, lehet, hogy csak tiltott helyre pottyantott. Volt ilyen máskor is, kibírjuk. Dolgozok tovább és egyszer csak odafeküdt egészen közel hozzám mozdulatlanul. Észre sem vettem, ahogy máskor sem, hogy vagy két órát pötyögtem a gépet, de a kutya a lábamnál mozdulatlan. Megsimogatom, mozdulatlan és könyörög a szeme. Éreztem, hogy baj van. Felálltam akkor jött volna utánam és láttam, hogy a lábait húzza. Úgy ahogy már láttam ezt egy pár tacskóbénulásos ismerősnél. Hűha mondom, ennek fele sem tréfa. Summa-summarum, a kutya lebénult. Biztos valamelyik lépcsőzés betett neki… Telefonálgatások, tanácstalanságok de mindenki csak részvéteket fejezett ki. Reméltük másnapra jobban lesz, de még rosszabbul volt. Rossz volt ránézni. A kis ideggöcs csak tehetetlenül feküdt. Tényleg csak hálni járt belé a lélek. Na másnap gondoltuk, hogy elvisszük az ügyeltre. 

Talán egy szombati nap volt ha jól emlékszem. A XVIII kerületi Ráday Gedeon utcai non-stop állatklinika volt legközelebb hozzánk és oda vittük. Hát nem fogadtak jó hírekkel. Adtak neki szteroidos injekciót és azt mondták, hogy ez még egy pár alkalom és többet nem igazán tudnak tenni. Marad a műtét ami két esélyes, vagy a kistaliga amikor nem használja a hátsó lábait vagy az elaltatás a legrosszabb esetben. Az injekció nem sokat segített rajta, mozgott, de húzta a lábait. Csak vonszolta maga után. Elkeserítő látvány volt. Picur családtag, több mint egy kutya. Hát én úgy voltam vele, ha nem gyógyul akkor már inkább az altatás. Ezt sem a kutyával, sem magunkkal nem játsszuk el. Egy kutya nem vegetálhat….

Gondolkodtam, gondolkodtam. Néztem külföldi oldalakat is aztán láttam, hogy a tengerentúlon vannak kutya csontkovácsok. Néztem a technikájukat, nem volt túl meggyőző, de elgondolkodtam. Ha embereket merek gyúrni, kimozgatni, csontkovácsolni, akkor talán kutyánál sem csinálok nagy bajt. Na de milyen a kutya anatómia? Nézegettem a neten a kutya csontvázakat aztán ketten nekiestünk a kutyának. Feltettük az asztalra és csavargattam ide-oda a gerincét, recsegett-ropogott, teljesen szótlanul megadóan tűrt mindent és amikor úgy éreztem, hogy tudományom elfogyott akkor megkapta a jutifalatot és elengedtük. Lábra tudott állni. Még csetlett botlott, de használta a hátsó lábait is. Azt az örömöt nehéz leírni amit a kutya és mi is éreztünk. Ő is köszönte. Na aztán ezt elmeséltük a rendelőbe is és hitetlenkedve néztek kicsit ránk, hogy mit tettünk ezzel a kutyávalJ Nagyon aranyos, tiszta szeretet raszta hajú lány volt ott és Ő sem tudott eleget csodálkozni hogy pár nap alatt hová tudtunk fejlődni. Abbamaradtak aztán az injekciók, de az esti kezelések nem. Kb. egy hónapig mozgattam ki a kutyit és 98%-os a lába. Most láttam télen, hogy a jégen kicsit bizonytalanabb, de ezt csak én veszem észre más nem.

Szóval egyenlőre megmentettük Picur lábát. Azóta persze vannak rámpák itt-ott a kertben, de nem lehet visszafogni, ugyanúgy repül a kutya mint eddig. Ez van….

Annyi tanulságot vontam le, hogyha ilyen tacskóbénulásos esettel találkoztok és természetesen nem csak tacskónál, akkor rögtön próbáljátok meg ti is. Veszteni nem lehet vele, csak nyerni. Ha túl sokáig tart a várakozás, akkor lehet, hogy már nem lehet a folyamatokat visszafordítani. Az első két kép akkortájt készült amikor az esemény megvolt. Sajnos nem dokumentáltuk a lábát, mert eszünkbe sem jutott, hogy később ezt még fel fogjuk használni. Utólag pedig érdekes lenne. A másik kép meg most szilveszterkor készült, amikor nem mert rámenni a befagyott tóra. Apropó szilveszter! Mi most beadtunk a kutyának szájon át nyugtatót a durrogtatások miatt. Eddig a kutya minden évben sík ideg volt és még a függönyt is leszaggatta a házban. Most meg aranyosan kómásan a legdurvább lövéseket is kibírta. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Az ő súlyához 190 Ft-ba került a szer. Egy nagy kutyához sem több mint 1000 Ft és ennyit talán megér, hogy ezt a szilveszteri őrületet nyugodtan átvészelje kis kedvencünk.